Lassan jönnek a hosszú szürke novemberi esték, amikor minden nyirkos és szomorú odakinn, amikor az egyik legjobb dolog, amit tehetünk a nyúlfarknyi estéken, ha megnézünk egy jó filmet, vagy olvasunk valami lebilincselőt.
Mindenkinek vannak örök kedvencei. Számomra az egyik ilyen a Bridget Jones trilógia. Tudom, sokan vagyunk ezzel így. Talán azért, mert sikerült a második – harmadik könyvnek és filmnek ugyanolyan szórakoztatónak maradni, mint az első volt. Ez a bravúr kevés szerzőnek sikerül. Általában az az ember érzése, hogy csak egy újabb bőrt próbáltak lehúzni az eredeti sikertörténetről, de kár volt.
Fotó: Pixabay
Ez esetben, szerencsére nem így volt, főleg azért, mert a főhősnő egy nagyon is mai figura, melegszívű, őszinte, esendő, igazi egyéniség. Nem nyafogja keserűre sem magát, sem a környezetét, nem irigykedik, nem gonoszkodik, de főleg nem csapja be magát azzal a csapból is folyó buta maszlaggal, hogy szinglinek lenni, negyvenfelé és azon túl is, a legirigylésre méltóbb, ideális állapot.
Látszik, hogy az első könyv megjelenése idején még sokkal kisebb volt a közösségi médiák befolyása a mindennapjainkra. Így ő még nem hirdeti állandóan, hogy az az igazi boldogság, ha sosincs otthon az ember, ha mindig van mit posztolni, hogy addig se kelljen szembenézni a valósággal.
Mer egyedül lenni, mer elkeseredni, mer önmarcangolni. Ettől őszinte és hiteles. Ettől emberi. Emiatt tudja értékelni, ha nincs egyedül. Pedig nem magányos. Vannak barátai, de egyértelműen szüksége van egy társra, akit ugyan nem keres görcsösen, de akinek nagyon tud örülni, és aki mellett teljesnek érzi az életét.
A másik nagyon szimpatikus tulajdonsága, hogy nem photoshoppolja magát. Vállalja olyannak, amilyen. Tisztában van azzal, hogy távolról sem tökéletes, de nem is próbál meg annak látszani bármi áron.
Igazi nő, aki tudja, hogy inkább az eszére kellene hallgatnia, de mindig a szívére hallgat, mert azt is tudja, hogy ahhoz, hogy megéljük az életünket teljes mélységében, kockázatot kell vállalnunk néha. Kellenek a mélypontok, mert azokhoz viszonyítva tűnnek magasabbnak a csúcsok az életünkben. Ha sosem lennénk boldogtalanok, honnan tudnánk, hogy milyen, mikor boldogok vagyunk?
Ha valaki még nem látta, vagy nem elégszer, jusson eszébe, ha egy kellemes estét szeretne. 🙂
