E-Nők Klubja

Mióta tart ez a mindenki számára megterhelő karantén időszak, már zsörtölődni sem tudunk személyesen, inkább magunkban morgunk, vagy telefonon ömlesztjük valakire a gondjainkat-bajainkat, hogy ne menjünk a közvetlen környezetünk agyára… vagy kiírjuk magunkból, mások okulására (is). 

                                                                                 Pixabay

Szóval, lassan már az életünk része lett az elektronikus ügyintézés, ügyfélkapun keresztül, E-papír formában. Hozzászoktunk. 

Elfogadjuk, hogy tombol a vírus, és a legjobb, amit tehetünk, ha nem megyünk tömegbe, beoltatjuk magunkat, és kivárjuk legalább a védettség kialakulását, hiszen ettől reméljük most a járvány mérséklődését. Különben is szigorítások vannak mindenhol… csak az élelmiszerüzletek és gyógyszetárak tartanak nyitva, és még egy néhány -tényleg nagyon kevés- olyan hely, amely a mindennapi életvitelünkhöz elengedhetetlen. Na meg a Kormányhivatal Foglalkoztatási, Munkaügyi és Munkavédelmi Főosztálya!

Épp ma panaszolta az egyik ismerősöm, felháborodva, hogy E-papíron próbált elintézni egy ügyet a Foglalkoztatási osztállyal, nem először a pandémiás helyzet kirobbanása óta, de közölték vele, hogy ez most nem elég, menjen be személyesen, és nyilatkozzon arról, szintén kizárólag személyesen, hogy tarthatják vele elektronikusan is a kapcsolatot (?!). Mert az erre a célra rendszeresített E-papír kitöltése, és beküldése nem elég!

Megjegyzem, a beküldést követően minden delikvens kap egy visszaigazolást, amelynek az első mondata így hangzik:

“Kedves ügyfelünk, köszönjük, hogy az elektronikus ügyintézést választotta!”

Tehát, az az ügyfél kezdeményezte, és választotta, akinek kötelező ezt követően személyesen befáradni, és nyilatkozni arról, hogy hozzájárul az elektronikus kapcsolattartáshoz…

Vigyázzunk egymásra, emberek! Ha hagyják…

Ha nyár, akkor nyaralás. 🙂

Imádok nyaralni. Főleg a tengert szeretem. Mindent szeretek benne: a moraját, az illatát, úszni benne, csak nézni… Valahogy úgy érzem, hogy teljesen kivasalja az idegeimet, teljesen feltölti a lemerült készleteimet.

Magát az oda-vissza utat is szeretem, meg előtte a tervezgetést, készülődést. Pedig tud ez komoly stressz forrása is lenni. Nagyon sokan veszekszenek még többet nyaraláskor, mint egyébként, és jönnek haza csalódottan, keserű szájízzel az áhított pihenésről.

Van egy titka. Meg kell szervezni, időben, apránként. EGYSZER! Utána már csak finomhangolgatni kell. A lényeg, hogy írjuk fel szépen, aprólékosan, mi mindent kell elintéznünk ezzel kapcsolatosan. Nyaralás alatt/után fussuk át még egyszer, és írjuk hozzá, amit esetleg elfelejtettünk, vagy csak jó lett volna, de nem gondoltunk rá. Húzzuk ki, ami feleslegesnek bizonyult.

Nem csak a csomagolásra gondolok. Legyen valaki a lakás közelében, akinél hagyhatunk egy kulcsot, aki észreveszi, ha ömlik a víz valahonnan, benéz, ha véletlenül áramszünet volt, megeteti a macskát, kiveszi a postát a postaládából, esetleg meglocsolja a virágokat. De például a barátnőm anyukája rendszeresen nagyon beteg lesz a nyaralásaik előtt, amit csak súlyosbít, hogy az orvosok nem találják az okát. Megnyugtató, ha van valaki, aki szól, ha komolyodna a helyzet, hogy ne kelljen gyomorgörccsel és folyamatos lelkiismeret furdalással végigcsinálni az egészet.

Szóval, ha egyszer rászánjuk az időt, meghálálja. A következő évben nem lesz más dolgunk, csak előkapni a puskánkat, és megnézni, mit kell tennünk annak érdekében, hogy stressz-mentesen tudjunk elindulni, hogy a nyaralás tényleg a feltöltődésről szóljon.  

Vannak ennek más előnyei is: amíg az ember tervezget, képeket nézeget, információkat gyűjt, egy kicsit már élvezi az egészet, mint amikor buliba készülünk. Ott lebeg a levegőben a nyaralás ígérete.

Nagyon fontos! Tudatosítsuk a család minden tagjában, hogy mindenki kikapcsolódni jött, nem arról szól a történet, hogy valaki a személyzettel nyaral, aki lesi minden óhaját! Ezt a csatát mindenképpen meg kell egyszer vívni, magától nem változik semmi.

Szerencsésebb előre gondolni a programokra is. Amennyiben a család egyik része pörgősebb, a másikat a passzív pihenés kapcsolja ki jobban, ez ott sem fog változni. Ki kell rá találni egy vállalható kompromisszumot, amit mindkét fél elfogadhatónak tart. Mondjuk egyik nap túrázás, városnézés, másik nap strand. Különben mindig lesznek mártírok és lázadók.

Mindenképpen készüljünk fel az esőnapokra is, hiszen nagyon tönkre tudják tenni a nyaralásunkat. Ha viszont viszünk elegendő társasjátékot, filmet, olvasni valót, lényegesen könnyebben viseljük a bezártságot. Otthon olyan kevés időnk van magunkra, egymásra! Élvezzük ki, időjárástól függetlenül! 🙂

Sokaknak jelent komoly problémát, keseríti meg az életét a pénzhiány. Sajnos, sokan vannak, akiknek joggal, de sokan vannak olyanok is, akik nem tudják elfogadni a saját korlátaikat, és megpróbálni a lehető legtöbbet kihozni belőle.

Pedig nem olyan nagy ördöngösség. Alapvetően két módon tudunk jobban gazdálkodni: ha növeljük a bevételeinket, és / vagy ha csökkentjük a kiadásainkat. Persze a legjobb eredményt a kettő hosszú távú, kitartó kombinálásával érhetjük el.

Fotó: Pixabay

Gazdasági szempontból kettészakadt országunkban, ez a probléma a vidéken élőket érinti jobban. A fővárosban élők bevételei sokkal magasabbak, ők inkább az időhiánytól szenvednek. Szoktuk is mondani, hogy a vidék mennyivel élhetőbb. Ez igaz is! Gondoljunk erre, amikor zsörtölődünk a kevesebb bevételeink miatt.

A bevételeink növelésére van általában kevesebb lehetőségünk. Persze kérhetünk béremelést a munkahelyünkön, de ez főleg a hiányszakmák esetében működik. Válthatunk is, ha megtehetjük, és megéri nekünk. Főállású munka mellett rendszeres pluszjövedelemre szert tenni csak nagy erőfeszítések árán, a maradék szabadidőnk kárára lehet, ami esetenként az egészségünket is veszélyezteti. Érdemes ezt is mérlegelni.

A költségeink kézben tartása az általunk jobban irányítható része a dolognak.

Persze ez sem könnyű. Fogyasztói társadalomban szocializálódtunk, ahol nap mint nap többletfogyasztásra, esetenként nem is létező igények folyamatos kielégítésére ösztönöznek bennünket… másfelől meg kesergünk, hogy tönkretesszük ezt a bolygót a rengeteg felesleges szeméttel, amit termelünk.

Annyi pénzünket és időnket visz el a vásárlás! És annyi felesleges dolgot veszünk meg… Ezt kell jobban kordában tartanunk.

Vásároljunk ritkábban, nagyobb tételben! Különösen élelmiszereket. El sem hiszitek, mennyit meg lehet spórolni ezzel az egyszerű trükkel. Biztos nektek is ismerős, hogy „csak beszaladok tejért”… és kisétálunk tele kosárral. Aztán egy részük eleve a szemetesben landol, mert tönkre megy, mielőtt elfogyaszthatnánk.

Át kellene alakítanunk a bevásárlási szokásainkat, célokat kitűzni, például fokozatosan csökkenteni heti egy alkalomra. Nem lehetetlen! Ismerek olyanokat, akiknek a havi kettő is elegendő.

Vannak erre jó kis trükkök. Például, ha UHT tejtermékeket vásárolunk, és veszünk egy kenyérsütő gépet. Aki próbálta már, tudja, hogy öt perc alatt bele lehet dobálni a hozzávalókat, és onnantól tudja a dolgát. Majd szól, ha elkészült a kenyér. Arról nem is beszélve, hogy az lesz benne, amit beleteszünk, nem mindenféle E-k és tartósítószerek. És jóval olcsóbb is az egészségtelenebb bolti megfelelőjénél.

Tulajdonképpen a kenyér és tejtermékek a szűk keresztmetszet. A többi termék jobban eláll. Amire még figyelni kell, hogy milyen sorrendben használjuk el az élelmiszereket. A romlandókat hamarabb, azokat, amelyet tovább elállnak később.

Eleve az étkezés az, ahol a legtöbb pénz „kifolyik” egy család költségvetésében. Rengeteget dobunk ki, amit egy kis odafigyeléssel kordában lehet tartani, újrahasznosítani.

Főzni például mindig is megérte. Hét közben elég valami gyorsat, de finomat és egészségeset összeütni. Rengeteg jobbnál jobb ötletet találhatunk a neten is, a tévében is. Tényleg 15-30 alatt is csodát tehetünk. A kreativitásunkat elég a hétvégén kiélni. Annyi családban van ilyen-olyan allergiás családtag, akire oda kell figyelni, fogyózó vagy valamilyen diétára kényszerülő ember! Már csak miattuk is érdemes.

És az örök adu: tudjuk, mit eszünk!

Lehetőleg ne nassoljunk! Egészségtelen és drága. De az „egészségesebb nassolni valók” is nassolás. Kicsit olyan, mint az elektromos cigaretta. Magára a szokásra nincs szükségünk. Arról próbáljunk meg leszokni.

Ugyanez igaz a mindenféle üdítőkre is. Rengeteg olyasmi van bennük, amire semmi szükség. Abban minden orvos és dietetikus megegyezik, hogy igyunk vizet. Sokat. Egészséges, és olcsó. 🙂

Nem tudom, hogy tipikusan mai jelenség-e, de tény hogy rengeteg hiánybetegségtől szenvedünk: időhiány, pénzhiány, szeretet hiány, önbizalom hiány… Az is tény, hogy kevesebbet foglalkozunk ezekkel, mint például, az ilyen-olyan érzékenységeinkkel, allergiáinkkal, pedig nagy nyomást tudnak gyakorolni a mindennapjainkra. A stressz pedig, mint tudjuk, a rossz közérzeten túl, számtalan betegség melegágya.

Fotó: Dávid Márta

Az időhiány tipikusan olyan, amely akár életveszélyes helyzeteket is tud teremteni. Gondoljunk csak a közlekedési balesetekre, de akár a munkahelyi, konyhai balesetekre is, amelyek a rohanásnak tudhatók be.

Nyilván, ezek egy részével tudunk mit kezdeni, egy részével nem. Nekem is volt olyan, szakmailag vitathatóan kompetens főnököm, aki abban élte ki a frusztrációit, hogy vagy személyesen állt a cég kapujában reggelente, hogy elkapja azokat, akik egy-két percet késtek, akkor is, ha ingáztak, és nem rajtuk múlott, vagy intézményesítette, és hihetetlenül felfújta az egészet.

Van viszont számtalan apró dolog, ami miatt ugyanígy idegeskedünk, fölöslegesen. Gondoljunk a közlekedésre hazafelé. Már nem kell rohannunk, nincs semmi tétje, hogy két perccel előbb vagy később érünk haza, de mégis hányan vágnak be elénk fékezésre kényszerítve, hogy előbb álljanak meg a piros lámpánál… És mennyit lehet ilyesmiken bosszankodni.

Egy általam nagyra becsült munkatársnőmtől kérdezték egyszer:

• Mondd, hogy van neked időd mindenre?

A válasz zseniális volt:

• Egyáltalán nincs időm mindenre, de minden prioritás kérdése. Ami igazán fontos, arra általában találunk időt. Ami nem annyira, arra meg találunk valami kifogást, hogy miért halasszuk el. Én például sok időt nyerek azzal, hogy sokkal kevesebbet foglalkozom másokkal, és többet a saját dolgaimmal.

Nagy igazság! Persze kell hozzá egy kis veleszületett antiszociális attitűd, aminek megvannak a hátulütői is, de akkor is tény, hogy az emberek nagy része hihetetlen energiákat tud fektetni mások figyelgetésébe, kitárgyalásába, a saját problémáira, teendőire pedig, értelemszerűen, annyival kevesebb idő marad.

A legtöbb embernek vannak apró kis időnyerő titkai. Én egy laza tervezésre esküszöm, és a fontos dolgok beépítésére a napi rutinomba. Általában ehhez is idő kell, nem is mindig könnyű, de be szokott válni.

A másik fontos dolog, hogy tudjunk elengedni, átütemezni feladatokat. Vannak sürgősek, és vannak fontosak, de vannak halaszthatók, és vannak átruházhatók is. Nem kell mindent nekünk elvégezni, és nem kell mindent egyszerre.

Sajnos a nap mindenkinek 24 órából áll. Ez néha nagyon kevés. De alapvetően van ráhatásunk arra, hogy mivel töltjük meg. Legalább is részben. Legalább azzal gazdálkodjunk úgy, ahogy az a legjobb nekünk! 🙂

Örök téma, pontosan mennyi és milyen folyadékra lenne szükségünk a nap folyamán. Vannak, akik úgy tartják, hogy az emberi szervezet rendkívül okos és összetett szerkezet, jelzi, hogy mikor és mennyi ételre és italra van szüksége. Miért jelezné azt, hogy sokkal kevesebb folyadékra van szüksége, és sokkal több élelemre, mint amennyi jól esik nekünk?

Azért ez így nem igaz. Jelzi ezt a túlsúlyos emberek nagy száma is, és az is tény, hogy a nem elégséges folyadékbevitel károsan hat az egészségünkre, a közérzetünkre, de még az energiaszintünkre is.

Fotó: Pixabay

De pontosan mennyi az annyi? És mi számít bele?

Megoszlanak a vélemények. A legelfogadottabb mennyiség a minimum napi két litertől a testsúly tíz-kilogrammonkénti 0,4-0,5 literig terjed. Abban mindenki egyetért, hogy a legegészségesebb a tiszta víz.

Az is tény, hogy az alkohol, kávé, cukros és/vagy szénsavas üdítők nem számítanak bele, hiszen vagy vizet vonnak el a szervezetünkből, vagy cukrot, egészségtelen adalékokat tartalmaznak.

Napi szinten a legegyszerűbben úgy tudjuk kontrollálni, hogy eleget igyunk, ha a munkahelyünkön bekészítünk magunknak egy másfél-kétliteres üveg vizet, és megisszuk, mielőtt hazamegyünk. A reggel-este otthon fogyasztott mennyiséggel együtt már jók vagyunk.

Ha beépítjük a napi rutinunkba, nem fogjuk elfelejteni, és gond nélkül meg tudjuk inni. Ez a legkevesebb, amit tehetünk az egészségünkért, hosszú távon mégis érezni fogjuk a pozitív hatását.

Érdemes néha, különösen tavasszal, a téli nehezebb ételek után egy méregtelenítő kúrát tartani, amikor a testsúly tíz-kilogrammonkénti 0,5 liter vizet igyuk legalább két hétig, szigorúan nátriumszegény szénsavmentes vízből.

A tea, különösen a gyógytea általában beleszámít a napi ajánlott folyadékbevitelünkbe, de méregtelenítő kúra idején a tiszta víz a legjobb választás, a teához használt felfőtt víz ugyanis másképp oldja a lerakódott méreganyagokat.

Érdemes megtámogatni a folyamatot nyirokmasszázzsal és szaunával is.

Ha jól csináltuk, egyértelműen látni, érezni fogjuk a méregtelenítés hatását a vizeletünkön, de jobb lesz a közérzetünk, tisztább, szebb az arcbőrünk, csökken a narancsbőrünk, és fogyunk is pár kilót, zsírból, nem izomból!